3 részre osztva, naponként 1 résszel, szeretném bemutatni egyik kedvenc saját készítésű novellám:

Vissza a feladónak! - címmel

Péntek

- Figyeljenek az illesztésre!

Még mindig visszhangzanak füleimben a művezető öblös kiáltásai, pedig már vagy egy hete befejeztük a sínfektetési munkálatokat a Ganz-gyár belső vonalán. Péntek van, reggel fél hat. Gyorsan szedelőzködnöm kell, hiszen fél hétre kinn kell lennem Buda határában ahol a győri Rába-gyár és Buda közti vasútvonal építésén dolgozunk. Egyszerre kopogtatást hallok. Az ajtóhoz lépek. Az öreg faajtó hosszú nyikorgással tárul fel. Egy köpcös, vászonkabátos ember áll a küszöb túloldalán egy meggyűrődött borítékot a kezében szorongatva.

- Szép napot! Nagy Ignác vagyok, küldönc. - kezdi kissé megfáradt hangon.

- Üdvözlöm!

- Levelet hoztam Tömösi Ferenc névre.

- Igen, én vagyok.

- A levelet Závodszky Géza küldte, kérem, itt írja alá!

Nem akartam kérdezősködni, láttam, hogy táskája még tele volt levelekkel, biztos siet. Így átvettem a borítékot és elbúcsúztunk. Becsuktam az ajtót és visszaléptem az ágyam mellé. Mielőtt felnyitottam a borítékot elgondolkoztam rajta, hogy Závodszky, a régi a Ganz-gyári munka művezetője mért küld nekem levelet. Talán hibát vétettem és perbe kíván fogni -megjegyzem, nem sok mindent tudna tőlem elperelni- vagy talán olyan jól dolgoztam, hogy egy következő munkában már személyre szóló levélben kér fel. Sajnos az utóbbi felettébb lehetetlennek tűnik. Izgatottan nyitottam fel a borítékot, de amit benne olvastam, egyik változathoz, még közel sem járt.

Tisztelt Tömösi Ferenc,

            A felül írottat a Ganz Vasöntő és Gépgyár tulajdonosa, Ganz Ábrahám, meghívja, a sikeres belső építések okán megtartandó ünnepi ebédre. Az ebéd folyóhét vasárnapján pontban délben kezdődik a Nefelejcs utca 2. szám alatt. Megjelenés Ganz Ábrahám tekintélyéhez méltóan.

                                                                                              Závodszky Géza

Meghökkenve álltam, kezemben a levéllel. Mióta küldenek névre szóló meghívót nagy lakomákra munkásembernek?! A levelet még jó néhányszor átolvastam, hogy nem értettem-e valamit félre. A lényeg olvasásról olvasásra ugyanaz maradt: meghívó, egy nemesinek beillő lakomára. Bár van itt egy nyugtalanító firkantás: „Megjelenés Ganz Ábrahám tekintélyéhez méltóan.” Boldog vagyok, hogy a béremből futja néha a kereskedők által elhasznált kabátra és cipőre, nemhogy olyan elegáns öltözékekre, mint amilyenek az arisztokraták selyem kelméi. De várjunk csak! Igen! Talán a bátyám, ő jurátus Bécsben, lehet, hogy tudna nekem kölcsönözni valamiféle úri-murit. Azonnal táviratozok neki!

Folytatás holnap...