A történet befejező része.

- Jó napot, engem Frankel Józsefnek hívnak. A Ganz családnál felszolgáló. A tények a következők: Ganz úr ötlete erről az ebédről oly hirtelen jött, hogy megfelelő számú munkaerőt nem voltunk képesek keríteni az eseményhez, ezért Ganz úr úgy határozott, hogy hívjuk meg magukat is, mint már bevált munkaerőt, segítsenek a felszolgálásban és az ebéd végeztével a személyzettel együtt megebédelhetnek a konyhán.

Sokan meg sem várták a mondat végét, indultak kifelé. Az arcokon a csalódottság haraggal párosult, de így is sokan ülve maradtak. Köztük én is. Elmegyek, és éhen maradok, vagy félnapi munkával megszerzek egy ebédet. Az utóbbit választottam. Mindenki, aki ott maradt kapott egy mellényt, olyat, amilyet a ház felszolgálói is viseltek. Az ebéd pontban délben kezdődött. Először egy tál levest kellett kivinnem. Elindultam a vékony folyosó kifelé az udvar felé. Kiérve láttam az urakat, hölgyeket vígan fürödni a nyári napsütésben. A díszes tálat lehelyeztem az asztalra és indultam a következőért. Ez így ment egészen este nyolcig. Akkor szolgáltuk fel az utolsó italokat. Szerencsére az asztalt nem nekünk kellett leszedni. Elindultam a személyzeti konyha felé, szemem már kopogott az éhségtől. Belépve a konyhába egy öreg bükkfaasztalt láttam a konyha közepén, kopott tányérokkal körberakva és egy nagy leveses kondérral a közepén. Leültem az asztalhoz. Gondolkodni is fáradt voltam. Nekiláttam, most már a vacsorának.

Végre itthon! Becsaptam magam mögött az ajtót és ruhástól bezuhantam az ágyba. Eszembe ötlöttek előző napi gondolataim: új életem első lépése…. csak az eddigi folytatása.

Hétfő

Kopogtatnak.

Ki lehet az ilyen korán? Ha még egy meghívó, akkor én nem állok jót magamért. Egy férfi állt az ajtóban egy fóliába tekert bársonykabáttal.

- Jó napot uram, küldönc vagyok. Ön Tömösi Ferenc?

- Igen.

- Küldeménye érkezett Tömösi Ödöntől.  

A bátyám kabátja, milyen szerencse, hogy nem érkezett meg előbb, csak még nagyobb bohócot csináltam volna magamból.

- Mennyivel tartozom?

- Semennyivel. Tömösi úr az oda-vissza szállítást kifizette. Itt írja alá!

- Akkor várjon, ne is adja ide, vigye…Vissza a feladónak!