digitus medius

Olyan meleg van ezen a nyáron, hogy az ember leginkább bedugná a fejét a hűtőszekrénybe. A meleg persze másoknak kedvező hatással bírt, lásd tegnap Magyarországon először egybekelt két meleg férfi. Bár részemről ellenzem az ilyesmit(amennyiben azt provokálva másokat, nyilvánosan, magukra felhívva a figyelmet teszik), szimpatikus volt azon kijelentésük, miszerint ők nem fogadnának örökbe gyereket, és ne is engedélyezzenek ilyesmit, mert ez szerintük egy „undorító” dolog. (ugyanis ezt a törvénymódosítást is be akarják ám vezetni a liberálisok)

"...rázza a seggét a körúton, meg ilyenek. Ezek miatt ítélnek el minket. Az ilyeneknek hogy adhatnának gyereket a kezébe?..."

Természetesen vannak a videón olyan találmányok, melyet nem kizárólag magyarok találtak fel, hanem esetleg kutatócsoportok.

A történet befejező része.

- Jó napot, engem Frankel Józsefnek hívnak. A Ganz családnál felszolgáló. A tények a következők: Ganz úr ötlete erről az ebédről oly hirtelen jött, hogy megfelelő számú munkaerőt nem voltunk képesek keríteni az eseményhez, ezért Ganz úr úgy határozott, hogy hívjuk meg magukat is, mint már bevált munkaerőt, segítsenek a felszolgálásban és az ebéd végeztével a személyzettel együtt megebédelhetnek a konyhán.

Sokan meg sem várták a mondat végét, indultak kifelé. Az arcokon a csalódottság haraggal párosult, de így is sokan ülve maradtak. Köztük én is. Elmegyek, és éhen maradok, vagy félnapi munkával megszerzek egy ebédet. Az utóbbit választottam. Mindenki, aki ott maradt kapott egy mellényt, olyat, amilyet a ház felszolgálói is viseltek. Az ebéd pontban délben kezdődött. Először egy tál levest kellett kivinnem. Elindultam a vékony folyosó kifelé az udvar felé. Kiérve láttam az urakat, hölgyeket vígan fürödni a nyári napsütésben. A díszes tálat lehelyeztem az asztalra és indultam a következőért. Ez így ment egészen este nyolcig. Akkor szolgáltuk fel az utolsó italokat. Szerencsére az asztalt nem nekünk kellett leszedni. Elindultam a személyzeti konyha felé, szemem már kopogott az éhségtől. Belépve a konyhába egy öreg bükkfaasztalt láttam a konyha közepén, kopott tányérokkal körberakva és egy nagy leveses kondérral a közepén. Leültem az asztalhoz. Gondolkodni is fáradt voltam. Nekiláttam, most már a vacsorának.

Végre itthon! Becsaptam magam mögött az ajtót és ruhástól bezuhantam az ágyba. Eszembe ötlöttek előző napi gondolataim: új életem első lépése…. csak az eddigi folytatása.

Hétfő

Kopogtatnak.

Ki lehet az ilyen korán? Ha még egy meghívó, akkor én nem állok jót magamért. Egy férfi állt az ajtóban egy fóliába tekert bársonykabáttal.

- Jó napot uram, küldönc vagyok. Ön Tömösi Ferenc?

- Igen.

- Küldeménye érkezett Tömösi Ödöntől.  

A bátyám kabátja, milyen szerencse, hogy nem érkezett meg előbb, csak még nagyobb bohócot csináltam volna magamból.

- Mennyivel tartozom?

- Semennyivel. Tömösi úr az oda-vissza szállítást kifizette. Itt írja alá!

- Akkor várjon, ne is adja ide, vigye…Vissza a feladónak!

Úgy tűnik a szlovákok a nyelvtörvény beiktatásánál nem állnak meg. Ján Slota újabb és újabb megmozdulásai a törvények általi magyar népírtást tűzték ki céljukul. Bár persze nem olyan látványosak és drasztikusak mint a Hitleri intézkedések, de eredményük és szellemiségük egy irányba mutat. Feltűnő a hasonlóság abban is ahogy ezt a nagyhatalmak tűrik, ahogy hagyták akkor a náci Németország megerősödését, úgy nézik most karosszékeikből a magyar kisebbség megalázását és asszimiláló elnyomását. Az EU passzivitását látva Slota és a radikális társai egyre nagyobb önbizalommal, gátlástalanul támadják a magyar kisebbséget, illetve aktuálisan a magyar földrajzi neveket.

A Ján Slota által vezetett Szlovák Nemzeti Párt (SNS) és Vladimír Meciar Demokratikus Szlovákiáért Mozgalma (HZDS) a februárban módosított tanügyi törvény ügyét már májusban az alkotmánybíróság elé akarta vinni, amiért a törvény megengedi, hogy a kisebbségi, így a magyar iskolákban használt tankönyvekben feltüntethetőek a magyar földrajzi nevek...

Ez már a sokadik nyílt támadás és ez minősíti a magyar külpolitika helyzetét. Olyan gyengének mutatkozunk, hogy még azért sem fáradnak, hogy törvények kis cikkejeiben, lassan, óvatosan menjenek a magyar nép ellen, nem, Ők nyíltan egyenesen, felvállalt módon akarnak eltaposni minket és Mi mindeközben szlovákiai kisebbségi napot tartunk ahol Bajnai szlovákul köszönti a megjelenteket...erre most mit mondjak, sírni volna kedvem és bele se merek gondolni, hogy a felvidéki honfitársaink milyen érzésekkel lehetnek az ilyen hírek után.

Akkor következzen a novella második része a kitartó olvasóknak:)

Szombat

Mindjárt frissebben kel és szorgosabban indul munkába a szegényember, ha fejében van, hogy a vasárnapi nagyebéd már nem csak nevében lesz kiadós. Ahj, csak az a kabát érkezzen meg Ödön bátyám, hogy életem nagy eseményét, nagyúri módon fogadhassam! De most már elég az ábrándokból, indulok a munkába. Felvettem -egy jó tízest már megélt- kabátom és elmentem a munkába. Mintha, az idáig csak szenvedésnek tűnő munkaórák szinte repültek volna. Csak az ebéd járt a fejemben: hogy milyen fenséges falatokat fogok elfogyasztani, csirke, pulyka, sertés, rántva, főve, nyárson és mézédes bor... A munkából hazatérve most furcsa mód nem rogytam ágyamra, mint azt eddig tettem. Egyszerűen csak leültem az ágy szélére és gondolataimba merülve körbetekintettem a szobában. Egyszobás, kis lakhely volt, nem is lett volna pénzem nagyobbra. Az ajtóval szemben volt az ágyam, rajta a huzat már lyukacsos. Fránya molyok! Az ajtótól jobbra lévő falon volt az egyetlen ablak a lakásban, alatta egy kis szék, ha kimosok valamit, azon teregetek. Az ágy mellett volt egy kis mosdókagyló, hogy lemoshassam az út porát. Nemrég vezették be a csatornát, sokáig kellett gyűjtenem rá. Fűtéshez és forraláshoz egy kis kandallót használok. Valamint egy kisszekrény ahová a levetett ruháimat hajtogatom. Szerény, de míg magamban élek ez is megteszi. Levetkőztem és lefeküdtem az ágyba.

De nem lesz ez mindig így, Istenemre mondom nem, és életem sorsfordulatának első mozzanata a vasárnapi ebéd lesz!  

Vasárnap

Korán keltem, igaz alig bírtam elaludni. A percek múlásával egyre izgatottabb lettem az ebéd és egyre idegesebb a kabát miatt. Már fél tizenegy és sehol az a gúnya, a mindenit most már indulnom kell. Kikaptam a szekrényből saját ütött-kopott darabomat és megpróbáltam minél jobban kitisztítani. A port leverhettem lóra, de a szakadásokat nem tudtam megvarrni. Elindultam hát így, kissé viselten, kezemben a meghívóval. Mégis érkeztem a Nefelejcs utca 2. szám alá. Hatalmas ház. A tetejéig nem is láttam el, mert a déli nap elvakította szemem, ha túl magasra emeltem. A kertben már szikráztak a hófehér terítővel borított asztalok és messziről is látható volt a tányérok gyönyörű, kézzel készített mintázata. A cirádás kerítés mentén a főkapuhoz érkeztem. Háromnegyed dél. Pont jókor. A főkapunál két marcona termetű, jól öltözött őr állt. Megszólítottam az egyiküket.

- Üdvözlöm!

 Az őr alaposan végigmért majd barátságtalan, dünnyögős hangon szólt.

- Mi dolga erre?

- Meghívóm van.

És büszkén átnyújtottam a levelet.

- Nézzük csak. Tömösi Ferenc. Munkás, ugye?

- Igen, az vagyok.

- Önöket az É-i oldali mellékkapun engedjük be, arra.

Vaskos karja az utca túlsó végén lévő kiskapu felé mutatott. Nem tudtam mit gondoljak, de nem akartam vitába szállni vele, elköszöntem és elindultam a másik kapu felé. Mikor megérkeztem a másik kapuhoz, ott csak egy idősödő úr állt hasonló öltözékben, mint én. Köszöntem és átnyújtottam a meghívómat.

-Á, Tömösi úr, már csak ön nem érkezett meg, kérem, kövessen.

Hangja egy megfáradt öregemberéhez hasonlított. Az út a ház hátsó bejáratán keresztül vezetett, majd elhaladtunk egy tágas terem mellett, hol báli zene szólt és kiöltözött úriemberek és kedveseik társalogtak. Nem tudtam volna megmagyarázni, hogy miért, de hirtelen baljós érzéseim támadtak. Egészen a folyosó végéig sétáltunk ahonnan ajtó nyílt egy kisebb terembe. Belépve egy nagy asztalt láttam körülötte sok, láthatóan munkás emberrel. Sokakat felismertem közülük, akikkel együtt dolgoztam a Ganz-gyárban. Egyértelműnek tűnt a helyzet. Nekünk itt tálalnak, míg az urak és hölgyek a szabadban, díszes eszközökkel falatozhatnak. Azonban miután az öregember beszélni kezdett be kellett látnom, hogy a helyzet ennél is rosszabb...

Befejező rész holnap!

3 részre osztva, naponként 1 résszel, szeretném bemutatni egyik kedvenc saját készítésű novellám:

Vissza a feladónak! - címmel

Péntek

- Figyeljenek az illesztésre!

Még mindig visszhangzanak füleimben a művezető öblös kiáltásai, pedig már vagy egy hete befejeztük a sínfektetési munkálatokat a Ganz-gyár belső vonalán. Péntek van, reggel fél hat. Gyorsan szedelőzködnöm kell, hiszen fél hétre kinn kell lennem Buda határában ahol a győri Rába-gyár és Buda közti vasútvonal építésén dolgozunk. Egyszerre kopogtatást hallok. Az ajtóhoz lépek. Az öreg faajtó hosszú nyikorgással tárul fel. Egy köpcös, vászonkabátos ember áll a küszöb túloldalán egy meggyűrődött borítékot a kezében szorongatva.

- Szép napot! Nagy Ignác vagyok, küldönc. - kezdi kissé megfáradt hangon.

- Üdvözlöm!

- Levelet hoztam Tömösi Ferenc névre.

- Igen, én vagyok.

- A levelet Závodszky Géza küldte, kérem, itt írja alá!

Nem akartam kérdezősködni, láttam, hogy táskája még tele volt levelekkel, biztos siet. Így átvettem a borítékot és elbúcsúztunk. Becsuktam az ajtót és visszaléptem az ágyam mellé. Mielőtt felnyitottam a borítékot elgondolkoztam rajta, hogy Závodszky, a régi a Ganz-gyári munka művezetője mért küld nekem levelet. Talán hibát vétettem és perbe kíván fogni -megjegyzem, nem sok mindent tudna tőlem elperelni- vagy talán olyan jól dolgoztam, hogy egy következő munkában már személyre szóló levélben kér fel. Sajnos az utóbbi felettébb lehetetlennek tűnik. Izgatottan nyitottam fel a borítékot, de amit benne olvastam, egyik változathoz, még közel sem járt.

Tisztelt Tömösi Ferenc,

            A felül írottat a Ganz Vasöntő és Gépgyár tulajdonosa, Ganz Ábrahám, meghívja, a sikeres belső építések okán megtartandó ünnepi ebédre. Az ebéd folyóhét vasárnapján pontban délben kezdődik a Nefelejcs utca 2. szám alatt. Megjelenés Ganz Ábrahám tekintélyéhez méltóan.

                                                                                              Závodszky Géza

Meghökkenve álltam, kezemben a levéllel. Mióta küldenek névre szóló meghívót nagy lakomákra munkásembernek?! A levelet még jó néhányszor átolvastam, hogy nem értettem-e valamit félre. A lényeg olvasásról olvasásra ugyanaz maradt: meghívó, egy nemesinek beillő lakomára. Bár van itt egy nyugtalanító firkantás: „Megjelenés Ganz Ábrahám tekintélyéhez méltóan.” Boldog vagyok, hogy a béremből futja néha a kereskedők által elhasznált kabátra és cipőre, nemhogy olyan elegáns öltözékekre, mint amilyenek az arisztokraták selyem kelméi. De várjunk csak! Igen! Talán a bátyám, ő jurátus Bécsben, lehet, hogy tudna nekem kölcsönözni valamiféle úri-murit. Azonnal táviratozok neki!

Folytatás holnap...

Pénteken bementem dolgozi. Pedig nem is kellett volna. Elég nyugis nap volt. Reggel csodálkoztam is, hogy Pisze nem jött, felhívni meg nem tudtam, mert otthon hagytam a mobilomat, így sokáig hülyén éreztem magam, de végül is elboldogultam. Hamar hazamentem, kb fél 12-kor már otthon is voltam. Estefelé dózsáztam egyet. Petya poénból Tapsi Hapsis nyakkendőben jött, kicsit sem volt feltűnő :D

Másnap ebéd után elmentünk az állatkertbe. Ellőtte még beugrottunk a tűzoltóságra, körbenéztünk kívül-belül. Még soha nem voltam tűzoltóságon, így nagy élmény volt. Miután ott végeztünk, indultunk is az állatkertbe. 3x kerültük meg a parkot, mire találtunk helyet...

Az állatkertbe ingyen mehettünk be. Egyből balra mentünk a kacsaúsztató felé. Természetesen a fényképezőgép végig nálam volt és sűrűn kattintgattam. Sikerült is néhány szép képet csinálnom, ebből néhányat gondoltam megmutatok:

Már nagyon régen nem voltam állatkertben.

Amikor legutóbb voltam nagy átalakítások voltak, ezért sok hely le volt zárva. Mostanra már minden elkészült, teljesen új minden, alig ismertem rá. A képen látható denevérekhez például úgy emlékszem régebben is be lehetett menni, de a keselyű szerintem zárt helyen volt, csak messziről lehetett megtekinteni. Most viszont be lehet menni hozzá, és még gondozók sincsenek, hogy vigyázzanak a látogatókra. Frászt is kaptunk, amikor leszállt mögénk a földre és jött felénk. Csak úgy kapkodtuk a lábunkat.

Igazából rengeteg kép készült, még videóból is készült jócskán.

Aki rég volt már a budapesti állatkertben(vagy még nem is volt), annak csak ajánlani tudom, mert tényleg nagyon színvonalas. Érdemes hétköznap menni ;)

Márai Sándor (1900. április 11. - 1989. február 22.)

A bal hasábban hallható két vers: Mennyből az angyal (1956), Halotti beszéd (1951)

Kivel is kezdhetnénk nemesebben a sort mint az egyik legnagyobb hatású magyar íróval-költővel, Márai Sándorral.

Márai életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között. Már az 1930-as években korának egyik legismertebb és legelismertebb írói közé tartozott. Amikor azonban 1948-ban elhagyta hazáját, tudatosan és következetesen kiiktatták műveit a hazai irodalmi életből, és haláláig a nevét is alig ejtették ki. Ezt nemcsak emigráns létének és bolsevizmus-ellenességének köszönhette, hanem annak is, hogy ő volt a magyar polgárság irodalmi képviselője, s erről az osztályról sokáig semmi jót sem lehetett állítani. Márai azonban a klasszikus polgári eszményeknél értékesebbet nem talált, így kötelességének tartotta, hogy ezeknek az eszményeknek hangot adjon műveiben.

Az 1980-as években már lehetővé válhatott volna munkáinak hazai kiadása, de ő megfogadta, hogy amíg Magyarországon megszálló csapatok tartózkodnak, s nem lesz demokratikus választás, addig semminek a kiadásához és előadásához nem járul hozzá. Életműsorozatának újrakiadása halála után, 1990-ben indult el. Ugyanebben az évben posztumusz Kossuth-díjjal jutalmazták.

Élete:

A századfordulón Kassán született, a keresztségben a Sándor Károly Henrik neveket kapta. Testvéröccse, Géza, filmrendező lett. 1918-tól a Budapesti Napló szerkesztője. 18 évesen rövid ideig egy kommunista írócsoport tagja volt. Ifjúkorában sokat utazott, az 1920-as években hosszabb németországi tartózkodása idején németül írt. A Frankfurter Zeitung egyik legnevesebb munkatársának számított. Végül az anyanyelvét választotta, a magyart. Az 1930-as években precíz és letisztult realista stílusa révén vált ismertté. Ő írt először Franz Kafka munkáiról. 1945-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. Kritikus szemmel, mintegy kívülállóként nézte a Horthy-rendszert. A második világháború után sem táplált illúziókat a kommunistákkal szemben és karrierista sem volt. Emiatt s miután könyve már nem jelenhetett meg Magyarországon, 1948-ban emigrálni kényszerült. Miután rövid ideig Svájcban, majd Olaszországban élt, Márai az Amerikai Egyesült Államokba, New Yorkba költözött. Továbbra is magyarul írt. Műveit emigráns magyar kiadók adták ki. 1952 és 1967 között a Szabad Európa Rádió munkatársa. 1968-ban rövid időre visszatért Olaszországba, Salernoba, majd ugyanebben az évben Kaliforniába, San Diegóba költözött. Felesége halála után egyre inkább elzárkózott a világ elől, míg végül 1989-ben San Diegóban gyógyíthatatlan rákbetegsége miatt önkezével vetett véget életének.

Munkássága:

Márai elsősorban regényíróként ismert, bár szintén jelentős novella-, vers- és tárcaírói munkássága, és néhány színdarabot is írt. A II. világháború alatt kezdett naplói szinte külön műfajt képeznek, tökéletes korrajzot mutatnak. Kéziratának teljes feldolgozása még mindig tart. Röpirat a nemzetnevelés ügyében c. tanulmánya, mely először 1942-ben jelent meg, több mint fél évszázad után is aktuális gondolatokat közöl a kultúra hanyatlásáról, a tömegember manipulálhatóságáról. Ezért is volt tiltott író 1989-ig. Főműve a Garrenek családregénye, melynek első köteteit még itthon kezdte, 1930-tól, és a sorozatot életének utolsó éveiben fejezte be. A teljes ciklus először Torontóban jelent meg, 1988-ban. Kötetei: Zendülők Féltékenyek; Az idegenek; Sértődöttek; Jelvény és jelentés; Utóhang.

A szocialista kultúrpolitika 1948-tól igyekezett elfeledtetni. Az 1980-as években megpróbálták visszacsalogatni, ám ő nem állt kötélnek, könyveinek kiadását, darabjainak színpadra állítását sem engedélyezte. Pontosabban két követelmény teljesüléséhez kötötte ezt: a szovjet csapatok kivonásához, és az általános és titkos szabad választások megtartásához. Halála után kezdték el munkáit (regények, novellák, napló) újra megjelentetni Magyarországon. 1990-ben, egy évvel halála után, posztumusz Kossuth-díjat kapott. Külföldön először Franciaországban fedezték fel újra az 1990-es évek elején. Rövid időn belül négy regénye jelent meg Párizsban. Ezt megelőzően, noha regényeit Nyugaton gyakran kiadták – a Vendégjáték Bolzanoban kivételével, mely német nyelvterületen nagy sikert aratott és sok kiadást megért – igazából nem figyeltek fel rá. Ma viszont olasz, német, spanyol, portugál és angol nyelvterületen, valamint számos kelet-európai nyelven hatalmas sikerrel jelennek meg elsősorban a franciák által felfedezett regények, de újabban mások is. Sikerére jellemző, hogy annak idején még Massimo D'Alema, Olaszország későbbi miniszterelnöke is A gyertyák csonkig égnek olasz kiadásával fényképezkedett. Márai írói stílusát leginkább Thomas Mannéhoz és a nagy osztrák írók stílusához hasonlítják. Magyarországi elismertségének kialakításában meghatározó szerepet játszott műveinek nyugat-európai fogadtatása.

Úgy döntöttünk, hogy egy kicsit átfazonírozzuk a blogot a tartalmi bővítés céljából. Szeretnénk magyar kultúrális és történelmi tartalommal is megtölteni a blogot így mostantól a bal hasábban ezen témában láthattok majd videókat illetve a videóhoz kapcsolódva minden héten írásban is bemutatjuk a videók szereplőit.

Eddig a következő kategóriákra gondoltunk: irodalom, zene, történelem, de lehet ezt még bővítjük, kezdésnek ezen témában olvashatóak írások.

Az első adag hamarosan olvasható és nézhető lesz, Mindenkinek kellemes böngészést hozzá!

ma kiredültek az idei ponthatárok! ami minket főleg érdekel:

 mit gondoltok erről?

 érdekesség még, h a sotén kívül mindenhol magasabb volt a fogorvosi ponthatár.

Úgy tűnik, egyre jobban megy a munka az osztályon. szinte alig unatkozunk, mindig van mit csinálni. Ha más nem, vérnyomást mérünk az egyes kórteremben (ami itt nem részletezett okok miatt számunkra inkább kikapcsolódás). Bár jómagam bizonyára nem kerülök fel a folyosó falára, mint tiszteletbeli, nagy gyakorlattal és múlttal rendelkező agg vérnyomásmérő szakember, hiszen még mindig bénázok azzal a vacakkal... de a műtőben egyre inkább átveszem (Piszével együtt) a műtősfiú feladatait(ő mint „sterilizáló fiú” én meg mint „fénytechnikus”). bár amikor az anesztes rám szólt, hogy adjak be a betegnek egy milit a kikészített injekcióval, na akkor elkerekedett a szemem és csak bénáztam, hiszen azt sem tudtam mit hova miért... de szerencsére akkor épp egy olyan személyzet volt bent, akit hamar meg tudnék szokni. nem úgy mint a mai műtéten az asszisztáló doktornő... Piszét szegényt úgy leordította, hogy csak na. megjegyezném, h nem volt indokolt. de a főorvos szerencsére aztán összeszólalkozott a doktornővel, és jól beoltotta, aztán már behúzta a fülét, farkát, vagy amilye van neki :)

-én már reggel hét óta bent vagyok –így a dr.nő

-én meg tegnap reggel hét óta és még kettőre megyek valahova XXD- főorvos

fú, igazából annyi minden történik mostanában odabent, h nem győzném leírni. azt hiszem muszáj még megemlítenem a tegnapi szurkálást. Pisze vállalkozott arra, hogy megszúrja a betegeket :D:D mondanom sem kell, nézni is fájdalmas volt. szegények...

no persze vannak robot munkák is... ágyazás... ó hogy én azt mennyire <đ{Đäđ<....

azért a munkahelyen kívül is van élet. Tegnap hazaérve elaludtam, késő délután pedig azzal ébresztettek, hogy menjünk naplementét nézni valamelyik hegyre, amit neten néztek ki találomra. A net szerint a tetején van egy körkilátó. Még nem volt azon a helyen egyikőnk sem, no nem baj. GPS, irány a hegy.

A hegyen felfelé az utolsó kb. 3 km-es szakaszon nagyon rossz minőségű út volt. Mikor felértünk a hegy tetejére, nagy meglepetés várt ránk. Sehol egy kilátó, körös-körül fák. A hegy tetejét egy nagyobb méretű domb volt, annak is a tetején egy kb 1 m magas kis dombocska, ami szinte körbe volt ültetve fákkal. És persze alig láttunk valamit a környező hegyekből. De a naplementét láttuk. Igaz, azt is egy kerítésen keresztül néztük. A szúnyogokról meg már ne is beszéljünk XD

legközelebb én jelölöm ki az úti célt. Visszafelé viszont nagy élmény volt. Aki ismeri Zsoltit, az tudja, hogy vezet… olyan éjszakai-erdei rallyban volt részem, hogy azt soha nem felejtem el :D

A teljes szétmorzsolódás szélén táncol az SZDSZ, hála Istennek. Alapító tagjainak nagy része már kilépett, a megyei fejesek száma is erőssen megfogyatkozott. Nem rég megválasztott új elnökük, Retkes Attila, tett még egy gyenge kísérletet az elmúlt 20 év magyar politikai palettájának egyik legnagyobb gazemberének, nevezetesen Kóka Jánosnak, a pártból való kizárására, remélvén ezzel vissza tud nyerni 0,000000001%-nyi szavazatot, de Kóka úgy néz ki nem adja magát ilyen könnyen, sőt, ellentámadásba kezd.

Tudni illik, végső elkeseredésében, úgy döntött, hogy bármennyire is elvei ellen van, felszólal a szlovákiai magyarok mellett - a nyelvtörvény ellen, a hirtelen pálfordulás miértjére nem is fecsérelnék szót olyan egyértelmű.

Ez van kedves olvasók, a baloldal haldoklik, még tartják magukat a kormányban, hátha tudnak még pár milliárdot zsebre tenni maradék idejükben, a liberálisok kijátszák utolsó kártyáikat (kíváncsi vagyok mikor jön elő a melegek ügye) és hamarosan eljő a jobboldali európa korszaka. Boldogsággal és bizakodással töltenek el ezek a folyamatok és remélem ezek az érzések megmaradnak; megmaradhatnak bennem az egész korszak alatt.

Unoka kérdezi:
- Nagyi, nem láttad a tablettáimat? Az volt ráírva, hogy Extasy.
- Francba a tablettáiddal! Láttad azt a bazinagy sárkányt a konyhában?

Bemegy a szexis diáklány a professzor irodájába, becsukja az ajtót maga mögött, leül a székre, miniszoknyájából kivillannak a combjai.
- Professzor úr, bármit megtennék, hogy átmenjek a vizsgán!
A professzor végigméri.
- Bármit?
A lány előrehajol, érzékien búgja:
- Igen, bármit!
- Akkor próbáljon meg tanulni.

Pistike búskomoran hazafelé ballag. Szembe jön vele a család háziorvosa és jóbarátja.
- Szervusz Pistike! Miért vagy ilyen szomorú?
- Ne is kérdezze, Doki. A szüleim válni készülnek. Apu már nem a régi.
- Egyet se búsulj, tessék itt ez a doboz tabletta, apádnak minden reggel tegyél egyet ebből a kávéjába.
Egy hónappal később újra találkoztak. Pistike még szomorúbb lelkiállapotban.
- Szervusz Pistike. Mi a baj, nem működött a szer?
- De igen, túlságosan is, anyám meghalt, a nővérem terhes, nekem fáj a seggem, és a kutyánk sem mer már hazajönni...

hát akkor már a politizálást se felejtsük el! Tegnapelőtt (ha jól emléxem) először szólaltak fel a jobbikos képviselőink. lássuk, hogy történt:

És még egy videót mutatnék (teljesen más témában), azt viszont ha nem gond, nem tenném ki az oldalra, csak belinkelem. páran visszajeleztek, hogy tetszett a térdműtétes videó. a mostani videón nem műtét, hanem boncolás van. angol nyelvű, a boncmester végig kommenteli az eseményeket. gondoltam ha már a most következő félévben amúgy is zsigertan lesz, nem árt egy ilyen videó. ezt tényleg csak erős idegzetűek nézzék meg, és ha lehet ne önkínzás céljából! CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK!

Teq: a tegnapi írásomból kifelejtettem valamit. egy látogató elájult és jól beverte a fejét ezért le kellett vinnünk az ambulanciára. ott épp egy 30-as éveiben járó férfit vizsgáltak ki, akinek kb. két éve becsípte valami az ujját, és gondolta h majd ő otthon kezelgeti magának. nahja. úgy kell elképzelni az ujját, h a második ujjpercig szinte semmi furcsa nem volt, de utána egy pingpong labda nagyságú gumó volt. mint kiderült, a 3. ujjperce szinte teljesen hiányzott, az orvosok ha jól tudom végül az amputáció mellett döntöttek. de az eset tényleg olyan durván nézett ki, h több köpenyes is körbeállta mobillal a kezükben és fényképezgettek. így leírva nem tűnik agy dolognak, de látni teljesen más volt. hatalmas volt.

na de ugorjunk át a mai napra. délelőtt elég nyugis volt az osztály, vártunk a műtétre. jómagam el is untam magam, ezért felmentem az öltözőbe és lefeküdtem pihenni egy picit. már már majdnem elaludtam, amikor Pisze szólt, hogy előbb kezdünk, azonnal menjek le a műtőbe. kaptunk jó kis zöld ruhát, meg vicces papucsokat( ; ), majd besompolyogtunk a műtőbe. az első eset egy talán 50 éveiben járó hölgy volt. kiszedték a vena saphena magnát + még néhány ágát. elég véres egy művelet volt. a hölgy egyébként ébren volt. aztán egy cigiszünet (nem mi, hanem az orvos :D ) után mentünk is a második műtétre. A folyósón haladva láttuk, hogy a főorvos nyomja a passziánszt :D 30-as éveiben járó hölgy, egy lipóma volt a hasában, azt szedték ki. ez annyira nem volt véres, kb 5-10 perc volt az egész. a hölgy utána nehezen akart felébredni, megvártuk az ébredést. első kérdése az volt, h meddig kell még számolnia, majd meglepődve vette tudomásul, hogy már vége is a műtétnek. no persze a kötelező fényképezkedés megvolt. talán más nem is nagyon történt. holnapra szabad napot vettünk ki. nehogymár megerőltessük magunkat :D

jah és még valami. engem 3x-szor(!!!) is orvosnak néztek, Piszét viszont csak egyszer. akkor is csak egy totál részeg magán kívül lévő pasas :D

Pisze: A tegnapi nap tényleg izgalmas volt. Egyre jobban összebarátkozunk a személyzettel és már a betegek ellátása is zükkenőmentesebb.

Tegnap megkért a főnővér, hogy tegyek be egy branült, hát eléggé kikerekedtek a szemeim és mondtam inkább előbb mutassa meg egy betegen mert még sosem csináltam és nem a legegyszerűbb dolog. Be is mentünk a beteghez, műtétre készítettük elő, nagyon szép vénái voltak így azt javasolta Vera nővér, hogy mégis csak próbáljam meg, de a beteg szerencsére hevesen tiltakozott szóval maradt a bemutatás, de legközelebb már megpróbálkozom vele.

Nagyon örültem, hogy végre eljött az osztály műtétes napja. Reggel megnéztük a falon a napi műtéti beosztást és örömmel láttuk, hogy két műtétre is beírtak minket mint rezidensek:D na mondom ugrottunk egy pár évet:D

Nagyon élveztem a műtéteket, tornáztunk Teq-qel, hogy minden pillanatot jól láthassunk, szerencsére minden rendben ment.

A legközelebbi műtős nap szerdán lesz, nagyon várom, de szerintem addig is sok érdekes dolgot fogunk még látni:)

hm... tegnap felugrottam, gondoltam írok valamit, és meglepődve láttam, hogy nem vagyok admin. na mondom Pisze már megint alkotott, de amikor ma az orvosi szobában titokban feljöttünk a honlapra, láttuk, h ő sem admin. most meg hazaérve megint az vagyok. AZT HOGY?!

a gyak elég fárasztó. nem azért, mert annyi munkánk lenne, inkább a meleg miatt, meg mert az utóbbi időben túl sokat ültünk (éljen a második félév) és egy kicsit elszoktunk a sok járkálástól. első nap kapásból előttünk pippantottak ki egy elvezetőcsövet egy férfi hasából. másnap már volt akiből 2 cső vezetett ki, elég durván fájt neki, amikor kihúzták. lassan lassan belejövünk a munkába. szerencsére semmi undorító dolgot nem kell csinálnunk. vérnyomást mérünk, betegeket veszünk fel, majd bevisszük az adatokat a gépbe, szállítjuk őket ide-oda, röntgen nénivel már nagy haverok vagyunk :D holnap elméletileg bemegyünk egy műtétre, már alig várom. majd holnap érkezik arról is a beszámoló :)

Elnézést a kevés postért Kedves Olvasók, de nyári gyakorlaton vagyunk a balesetin így elég kevés időnk marad a blog kezelésére, de ígérjük azért próbálunk majd feltenni 1-2 aktualitást.

Mindenesetre addig is örömködjünk az szdsz széthullásán:)

Most olvasom, hogy Debrecenben nyakon meg háton szúrtak egy idős hölgyet azért, mert nem adott alkalmi állást. Azt hittem debiben az ilyenek nem igazán fordulnak elő... Bár mióta Gábort szétverték, a barátját meg eszméletlenre verték a cigók jómagam is kételkedem ebben. De azért Pesttől még messze áll... egyébként csak most a hétvégén több késelésről is olvastam, mind cigány. Eközben a rendőrök meg pesten oszlatják a jónépet. grat

Látom, most már kezdik gyakorolni a politikusok letartóztatását. Most már csak az áldozatok kijelölésén kéne finomítani egy kicsit, mert a tegnapi napon kicsit mellélőttek. De nem baj, a fejlődés megindult.

íme:

 (utólag még hozzá tenném ezt és ezt)

Bővebben előtte és utána:

Alig egy éve, hogy rátaláltam erre a videóra. Akkoriban még nem igazán láttam ilyen jellegű videókat, ezért elsőre kicsit felfordult a gyomrom. Azóta már sok minden megváltozott, már hozzászoktam az ilyesmikhez. A felvételen az egész térdet kicserélik. A LiveLeak.com honlapon találtam, sok ehhez hasonló videót találni ott, akit érdekel, az nézzen utána.

Figyelem! Aki nem bírja a véres dolgokat, annak nem ajánlom!

Nem igazán tudok más szót használni mint, hogy vérlázító. Valószínűleg a szlovák törvényalkotók is szeretnék eltörölni az utolsó bizonyítékait is annak, hogy ha trianon nem lett volna, szlovákia sem lenne a térképen.

Azon buzgó jogvédők akik fel szokták kapni a fejüket a Jobbik egyes kijelentésein a cigánybűnözéssel kapcsolatban, na azok most nagyon figyeljenek!

A délelőtti órákban a 150 tagú szlovák parlament 79 szavazattal elfogadta a kulturális minisztérium által előterjesztett, az államnyelv használatáról szóló törvény módosító javaslatát. A köznyelvben nyelvtörvényként rögzült jogszabály sok vitát váltott ki, egyebek közt az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet is kritizálta miatta Szlovákiát. A módosítás szerint a közalkalmazottak, így az orvosok sem, nem használhatják a kisebbség nyelvét (így a magyart sem) kivéve ha a település lakosságának 20% kisebbség. Képzeljük el, hogy egy magyar származású orvos és egy magyar kisebbségű beteg nem beszélhetnek egymással magyarul, csak szlovákul és nem babra megy a játék hiszen a szabálysértésért 5000(!!!) euró is kiszabható büntetésként. A módosítás továbbá szigorítja a magyar anyanyelvű szlovákiai iskolákban a nyelvhasználatot, pl az összes magyarul fogalmazott írásban mellé szlovákul is le kell jegyezni a mondatokat.

Hihetetlen és medöbbentő! Itthon a kisebbségért buzgolkodó liberálisoknak erősen ajánlanám, hogy tekintsenek a határainkon túlra is, mert egyre határozottabb a szándék a határon túli magyarok kiírtására a trianoni földeket begyűjtő országok körében!

- Méézsör - Még egy sört - Szeretnék még egy sört kérni.
- Ndüzed - Van tüzed? - Kérem adjon tüzet.
- Gyogizsdzsaj - Jó kis csaj! - Nagyon vonzó az a nő.
- Mofaszan - Mi a f...sz van? - Bocsánat, nem értettem amit mondott.
- Húúaze - Hú, b....zeg! - Rövidesen rosszúl leszek.
- Jjjjjaaaa - Jaj! - Valaki segítene hazamennem?
- Psába. - A p*csaba. - Nem fogok ennyi alkoholt fogyasztani.
- Amásziki - Adj már egy cigit! - Légyszives kínálj meg a cigarettádból!
- Fiszk - Fizetek - Főúr, kérem a számlámat!

by Béla bácsi

kevesen tudják rólam, de anno egyik adminisztrátora voltam Magyarország első sikeres Slipknot rajongói oldalának(SlipKnoT Hungarian Fansite). később átvette a vezetést a mára már nagy népszerűségnek örvendő Nameless nevű rajongói oldal (bár látogatását nem ajánlom senkinek, mert amikor legutóbb felléptem, vírust jelzett ki). sajnos idő és energia hiányában nem tudtuk folytatni tevékenységünket, pedig már majdnem teljesen kész volt az új 2.0-ás honlap verzió profi dizájnnal és rengeteg extrával (lehet h nekünk is php-nuke rendszert kellett volna használnunk...). akkoriban photoshoppal is foglalkoztam bár csak rettentően kezdő szinten. ez úgy jutott eszembe, h Mókus ma kihirdetett egy 6-os csop pólóminta készítő versenyt. hála a google-nek (nem kis szenvedés árán) találtam egy képet a volt honlap rejtett oldalain(egy kis nosztalgia...), amelyet anno még én készítettem. remélem lesz időm egy kis képszerkesztésre és megnyerem a versenyt :D

ja és találtam valahogy a honlapon egy számot. aki ismeri az eredeti számot, annak érdekes lesz ez a szám :D